A politika diszkurzív értelmezése a kilencvenes évek elején kezdett kibontakozni. Előzményei közé tartozik a két nagy, a német és az angol fogalomtörténeti iskola, amelynek képviselői a történelem vizsgálatát egy kontextuális diskurzusba helyezték, vagyis azt vizsgálták, hogy az adott korban hogyan létezett a társadalom a kortársak fogalmai és diskurzusai révén.
Ugyanakkor a politikatudományi diskurzus kutatások területe már az új törekvések megszületése idején is tagolt volt, legalább három egymástól jól elkülöníthető irányzat jelent meg benne, sőt külön területként a közpolitikai témák diszkurzív vizsgálata is folyik.
A strukturalista és modernista alapállású kritikai diskurzuselemzés, a CDA (Critical Discourse Analysis), a társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság diszkurzív jelenségeit kutatta és kutatja, és megpróbál megfelelést találni a nyelvi, a politikai és a társadalmi struktúrák között, anélkül hogy komolyabban reflektálna a társadalomtudományok posztstrukturalista fordulatára.
Ugyancsak iskolává szerveződött az Essexben működő posztmarxista hegemónia-elmélet, amely viszont reflektált a tudományok posztmodern fordulatára, és vélhetően ezért is az egyik legbefolyásosabb politikai diskurzuselemző irányzattá vált.
A harmadik a hermeneutikai alapállású, az eszmetörténeti kutatásokat is hasznosító diszkurzív politikatudomány, amelynek egyik legjelentősebb központja a finnországi Jyväskylä városában lévő egyetem. Elméleti alapkérdése az, hogy mi a politikai, ezért elsősorban azokra a diskurzusokra kíváncsi, amelyek a politikát, a re- és újrakonstruálás szándékával alakítják, akár történetileg is.
Ugyanakkor a diszkurzív szemlélet ma már nemcsak a történettudományban és a politikatudományban van jelen, hanem megjelent más társadalomtudományok művelésében is. Közülük honlapunkon bemutatjuk a DARG-ot, a legjelentősebb szociálpszichológiai diszkurzív iskolát, amely sok vonatkozásban közel áll a diszkurzív politikatudományhoz.