Szeretettel meghívjuk Önt és barátait

Regős István festőművész ÁTJÁRÁSOK

című kiállításának megnyitójára 2008. március 14-én, péntek este 6 órára a Bartók 32 Galériába. Megnyitja és a saját műveiből felolvas: Temesi Ferenc író. Megtekinthető: 2008. április 9-ig munkanapokon 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig és a rendezvények ideje alatt. A kiállítás március 15-én zárva. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében kerül megrendezésre.

Regős István Szentendrén él. 1985-ben jelentkezett először önálló kiállítással a korábban a Vajda Lajos Stúdióval kiállító Sváby-növendék festő, aki nem véletlenül nevezi meg éppen Magritte-ot, Ensort és Mrožeket az őt ért hatások közül: a kezdetektől karakteres piktúráját egyaránt illethetjük emblematikus-szürreális, naiv-expresszív vagy abszurd-groteszk jelzőkkel. A szentendrei festészet ef Zámbó-Wahorn-fe Lugossy nevével fémjelezhető vonulatának is sokat köszönhet, különösen az irónia tekintetében ez a pszeudo-naiv, a historikus-eklektikus nosztalgiákat, a metafizikus festészetet és a giccset egyaránt nyersanyagnak tekintő letisztult formavilágú művész, akinek mágikus realista képfelfogása szintén nem előzmények nélküli a magyar művészetben. A tradicionális táblaképfestészet megszüntetve megőrzését célozzák olykor shaped canvas, olykor kollázstechnikával készült, sokszor farostlemezre akrillal festett kabinetképei, melyekre mohát, babaszemeket, címkéket stb. applikál egyfajta túlhangsúlyozott, s így ironikus festői hatás érdekében. Nemcsak a táblakép síkjából terjeszkedik a harmadik dimenzió felé, hanem assemblage-okkal, kép-tárgyaiból összeállított installációkkal is. Művei tematikus ciklusokba rendezhetők, a Gyermekkor-képeket követően születtek meg a Kastély-sorozat darabjai, majd a Reformkor-művek (Hídavatás, 1992) következtek, de önálló egységet alkot a szélfajtákat feldolgozó festménysorozat (Bóra, Föhn, Nemere, 1992) és az időhöz, az óraszerkezetekhez kötődő, óralapokat és óramutatókat képbe-képtárgyba komponáló alkotások sora (Time, 1993; Alagút, 1994; Archeológia, 1994). Képeit olykor rúdra tekerhető, szertárba való szemléltető eszközökként állítja elénk, Világvevő c. műve (1994) képkeretbe foglalt "kiterített" rádió. A képre, mint a demonstráció eszközére reflektáló emblematikus tömörségű, az egykori lőtáblák és cégérek hangulatát idéző piktúrájának egyéni vonásai a posztmodern giccsközeli tendenciáival együtt érvényesülnek nagyméretű akrilképein éppúgy, mint szitanyomatain vagy rézkarcain.

További info: http://epa.oszk.hu/00000/00016/00096/040624.htm

Dajka Margit Emlékszoba

A Bartók 32 Galéria állandó kiállítása

"Először látnom kell magamban a szerepet, hogy magamat a szerepben lássam. Ami színt és ízt nem kapok meg a szerepeimtől, belefőzöm az ételeimbe. És hát mi a lényeg immár a nagymama szerepek korából visszatekintve? Hogy élek, hogy itt vagyok, szeretnek az emberek, odajönnek hozzám és megsimogatnak".

( (Dajka Margit, 1980)

"Akkor lehet csend, ha volt előtte szó, a szavak pedig a csendből születnek. A beszédet csend követi, ahogy a nappalt éjjel, s ahogy a sírást nevetés. Minden a kiegyenlítődésre törekszik. Minden mindig mozgásban van. Egyetlen dolog állandó: a szüntelen változás. A képeken - és az életemben is - az egyensúlyt keresem. Kompozíciókat találok ki, színeket és formákat rendezek rendszerbe, irányokban és helyzetekben megbúvó feszültségeket próbálok kiegyenlíteni. A kompozíciós játékon túl történeteket mesélek. Lefestek egy pillanatot, egy mozzanatot, elkapok tekinteteket, hangulatokat, s a történet mindenkiben magában születhet meg. Kik ezek a figurák? Miről beszélgetnek? Mire gondolnak? Ki-ki találja meg a választ belül." — Kiss Márta

Karinthy Szalon

1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 22.
(bejárat a Vak Bottyán utca felől)
Telefon / Fax: 209-3706
E-mail: bartok.galeria@chello.hu
Honlap: http://karinthyszalon.hu