Ujházi Péter festőművész

IRODALOM

• Kovács P.: ~ képei előtt,
  Művészet, 1974/7.
• Kovács P.: Bemutatjuk ~ rajzait,
  Élet és Irodalom, 1978. február 11.
• H. É.: ~. Műhely kiállítás - Magyar Nemzeti Galéria, Művészet, 1981/3.
• Kovalovszky M.: ~ nemes arcéle,
  Mozgó Világ, 1982/10.
• Kovalovszky M.: Elrendezés,
  Életünk, 1987/3.
• Gyárfás P.: Falfirkák és a barokk gödör, Mozgó Világ, 1987/9.
• Fitz P.: "...normális festő akartam lenni", Árgus, 1993/1.
• Sárosdi J.: Énképező
  (kat., Studio 1900 Galéria, 1997)
• Kovalovszky M.: N. Y. C. ~ kiállítása, Stúdió 1900 Galéria, 1999

Ujházi Péter, Munkácsy-díjas művész 1940-ben született. Művészeti tanulmányait Budapesten végezte - azóta szülővárosában él, műterme Nadapon található. Egyetlen irányzathoz sem kapcsolódva hozta létre sajátos képi mitológiáját: a gyermekek természetességével festi, rajzolja motívumait, színtereit - cirkuszok hőseit, labirintusok tekergőit, tájak részleteit, arcokat, figurákat. Munkásságára nem a képek és galériák világa, hanem a mindennapok és az utca látványélménye gyakorolta a legnagyobb hatást, amelyhez erőteljes belső, lelki narráció társul. A síkban való gondolkodás, a leegyszerűsítés és torzítás eszközei jellemzik - műveinek meghatározó eleme a narrativitás, az elbeszélő, Ujházi szerint "kibeszélő" jelleg. A keret pusztán fizikai határt szab képeinek: vásznai gondolatban tovább folytathatók, a kereteken akadálytalanul hömpölyögnek át az egyes jelenetek. A világtól elkerített, kikanyarított részleteket aprólékos gonddal, finom iróniával elemzi, de a kiválasztott részeken túl érezhetően mindig ott lüktet a világ-egész. A hetvenes évek óta készíti doboz-munkáit (bricollage artistique), amelyek mintha képeinek, lelki élményeinek tárgyi bizonyítékai lennének - a bennük felépített világ szoros rokonságban van képeivel.

Csak keveseknek van olyan keserű-édes világlátása, mint Ujházinak. Az egykori Bernáth-tanítvány a hetvenes évek első éveiben talált önmagára. Mindmáig művészetének alapvonása maradt a "gyors és egyenes kifejezésmód" (ahogy egyszer ő maga fogalmazott), melyet mindig átsző a fanyar irónia, a groteszk hangvétel. Ujházi mer változatos lenni; hol örömfestő, hol látványfestő, hol élményfestő, hol álomfestő, hol hulladékszobrász. Festett és dobozolt képeket készít, teremtett magának két sajátos műfajt, az ügyiratgrafikáét, melybe régi kézírásos levéltári okiratok rajzos adaptációi tartoznak, és a leporellóét, melyek sajátos művészkönyvek. Mire a nyolcvanas évek transzavantgárdja a személyes élményt és a szubjektív létállapotot hangsúlyozza, Ujházi már Nadapon festi érzéki táj-adaptációit, s mire az újfestészet felveszi kelléktárába a képroncsoló, karcoló, applikáló, átfestő művészi gesztuskészletet, Ujházi már kiállítja ügyiratgrafikáit, átalakított talált fotóit.

{ Az oldal tetejére }