Szotyory László festőművész

IRODALOM

• Wehner T.: A helyzet látszólag,
  Új Művészet, 1991/11.
• Lóska L.: Piros-zöld-kék hangulatok,
  Új Művészet, 1993/4.
• Wehner T.: ~ képeiről, Kortárs, 1994/4.
• Géczi J.: ~ festményeiről,
  Kalligram, 1997/2.
• Keserü K.: Illúzió, mint színház,
  Új Művészet, 1997/4.
• Gopcsa K.: A festő titkai, Novum, 1998/2.
• Lóska L.: Parkok, szobrok, kis nőcskék és Amerika, Élet és Irodalom, 1998. aug. 9.
• Földényi F. L.: A vágy titokzatos képei - ~ művészetéről, Műértő, 1999/3.
• Bakonyvári M. Á.: ~ munkáihoz,
  Élet és Irodalom, 2000. szept. 1.

Szotyory László (1957, Kolozsvár) 1970 óta él Magyarországon, 1983-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, 2000-ben Munkácsy-díjat kapott, 2004-ben a Palládium-díjat vehette át. Festészetére jellemző a rendkívüli könnyedséggel megfestett, kevés színnel visszaadott, érzékletesen megformált jelenetek, melyek gyakran filmek, képek, műalkotások közvetlen hatására születnek. Szotyory kedvelt témái közé tartozik az amerikai táj, a mozi és az autók. Észak-Amerika mellett a másik kedvelt témája a Mediterraneum, a parkok, az itáliai kertek, illetve a nők, akiknek portréi nem konkrét modell utáni arcok, hanem különböző élmények, emlékek után készült, képzelt arcmások. Képeinek hangulata különös, rejtélyes, sokszor álomszerű. Legutóbbi képei itáliai kerteket ábrázolnak, tematikában tehát hasonló a korábbi művekhez, de az előzőekkel ellentétben itt az elbeszélés mellett dominánsabbá vált az absztrakt festői gesztus, mellyel a művész egységes festői motívumra törekszik. A képek levegősek, több helyen üresen marad a vászon és az áttetsző festék alatt sokszor a szénrajz is felsejlik. 

2004 januárjában a Palládium-díj átvételekor Szotyory elmondta, hogy a festés számára érzéki örömöt jelent, a tájak, amelyeket megfest, olyanok amilyeneket álmaiban lát, és azzal, hogy megörökíti a vásznon, valóságossá válnak. A képein ábrázolt parkok, kertek, erdőrészletek mind-mind olyan helyszínek, melyeket ő maga is szívesen bejárna. Szotyory számára a park mindig egy be nem fejezett történet színtere, talányos hangulat, titok lengi körül a könnyed ecsetvonásokkal megidézett tájat. "Azt festem meg, amit magam köré szeretnék varázsolni, azt a képzeletbeli közeget, amelyben élek, amelyben jól érzem magam." (Szotyory László)

{ Az oldal tetejére }