Örök jelen

IRODALOM

• Mongol életmód
  Terebess Ázsia e-Tár

A nomád művész a tradíció folytatásával, az ősi motívumok alkalmazásával múlandó anyagokkal az örökkévalóságnak alkot, és az időn úgy kerekedik felül, hogy a tradíció megőrzésével és továbbadásával megszűnik létezni múlt és jövő, és csak az örök jelen marad.

Kiállításunkhoz olyan belső-ázsiai nomád (elsősorban mongol és kazak) tárgyakat válogattunk össze, amelyek tükrözik ezt a szemléletet. Így minden egyes nomád tárgy a több ezer éves motívum és szimbólumvilágának köszönhetően, mindennapi használati eszköz mivoltán túl egyfajta rituális tárgynak is tekinthető. A veretes férfi öv például az öv viselője védőszellemének lakhelye, ezért lefekvés előtt csomót szokás kötni rá egyrészt a család egységének megőrzése érdekében, illetve, hogy a nyitott övbe nehogy ártó szellemek költözhessenek. A dombo teás edények általában párban találhatók meg a jurtákban és a mongol nomádok legbecsesebb italának tekinthető teát, vagy tejes teát szolgálják fel bennük. Az edény "övei" és "gallérja" a teának megadott tisztelet jegyében, mint a "tea ruhája" a mongol népviselet formáit követi, hiszen a tea az, ami elkíséri a mongol embert a bölcsőtől a sírig. A mongol újszülötteket ugyanis először langyos teában mosdatják meg, a halottak feje alá pedig száraz préselt teafüvet tesznek a temetési szertartás során, hogy az elkísérje őket a túlvilágra is. Az üsttartó (tulga) és az üst (togo) szintén szakrális tárgyaknak tekinthetők, hiszen a jurta egyik szent helyén, a centrumban helyezkednek el, amely a mongol mitológiában és népvallásban a háromosztatú világ, a Felső Világ, a mi világunk és az Alvilág közti átjárót jelenti, melyen például a sámán segítőszellemei közlekednek a szertartások során. Ugyanakkor az üsttartó a Tűzisten lakhelye is egyben. Ezért az üsttartóval kapcsolatban számos tabu ismeretes, amelyek a Tűzisten haragját céloznak megelőzni. Az üst alján összegyűlt korommal vonalat szokás húzni a csecsemők homlokára, hogy a Tűzisten megóvja őket az ártó szellemek támadásától. A kazak hímzett faliszőnyeg, a tuszkiíz, a jurta fekvőhely mögötti falát díszíti. A tuszkiízra mint a szakrális idő jelképére is tekinthetünk. Ez az idő a világ teremtésével kezdődik, amit a mítosz szerint az Ég és a Föld szétválasztása előz meg. Az Eget és a Nap bejárt útját a tuszkiízon a piros szegély szimbolizálja, a "Földet" pedig a "Nap" alatti, virág- és állatmotívumokkal gazdagon díszített fekete sáv. A "Föld" felületén ábrázolt körök a körkörösen ismétlődő időt jelképezik, ami lehetőséget ígér az embernek arra, hogy visszakerüljön a boldog mitikus időbe, ahol a világ még őrzi eredendő tisztaságát. A tuszkiízt nem szokás befejezni. Ez a befejezetlenség szintén a folytatást, az újjászületést, az örökös ismétlődést, a kezdethez való visszatérést szimbolizálja.

A nomád ember alkotásai, mindennapi szertartásai és rituális ünnepei mind ugyanahhoz segítik: visszakerülni az isteni valóságba, az örök jelenbe.

{ Az oldal tetejére }