Nagy Gábor György grafikusművész

IRODALOM

• STURCZ J.: Első dobás: új generáció? A Magyar Képzőművészeti Főiskola 1995-ös diplomakiállítása kapcsán,
  Nappali Ház, 1996/ 2.
• BORDÁCS A.: Rejtőzködő nemzedék, Új Művészet, 1998/6.
• STURCZ J.: Kiűzetés a paradicsomból, Új Művészet, 1999/3.
• HARANGI A.: Federico da Montefeltro ismeretlen portréja (Beszélgetés Nagy Gábor Györggyel), Atrium, 1999/5.

Nagy Gábor György (1966) annak a fiatal grafikusnemzedéknek a karakteres képviselője, akik a kilencvenes évektől számítógéppel és nyomtatóval hozták létre nagyméretű, fotó alapú grafikáikat. A ház, a madár, a gömb finom mintává rendeződő motívumai végigvonulnak lapjain, s egy olyan művész képét rajzolják meg, aki alázattal használja az elődök technikai eszközeit is, annak ellenére, hogy teljes mértékben saját korának alkotója. A művész játszva alkot tökéletesebbet az embernél. Nagy Gábor György például előképeket, mintákat, modelleket sem használ műveihez. Nagy Gábor György az utóbbi években akár digitális, akár klasszikus technikával is dolgozik, igyekszik a témát, a feldolgozásra váró és szánt élményanyagot redukálja. A gúlák, oszlopok, üvegpalackok, üvegburák, hamisgyöngyök után, itt és most a gömbé és a kézművességé a főszerep (olaj/vászon, hidegtű). A képeken látható gömbök egy művészi kísérlet állomásai. Miképp lehet közel kerülni a festőnek a vizuális tények elemi részecskéihez, atommagjaihoz, atomgömbjeihez. Ezzel a kísérlettel Nagy Gábor György látásunk megtisztításához járul hozzá.

Nagy Gábor György művészetére spirális mozgások jellemzőek. Egyes motívumok, témák évekre eltűnnek majd újra előkerülnek alkotásain. Az erős, szinte hivalkodó, a reklámokkal vetekedő intenzitású figurativitást hirtelen felváltja a metafizikai hangulatú, csendes, egyszínű elmélyülés. Ugyanez jellemző magukra a művészeti műfajokra is. A festészet, az egyedi rajz, az olaj és a pasztell váltakozik nála a különböző sokszorosított eljárásokkal, a fotóalapú C-printtel és a rézkarccal, hidegtűvel.

{ Az oldal tetejére }