HIVATKOZÁSOK

• A művész honlapja
  www.kondorattila.hu

"Befogadó kultúra." E szókapcsolatra elsőre esetleg eszünkbe juthatnak például a magyar irodalom csodálatos műfordításai. Ugyanakkor hasznos lehet újra végiggondolni egy olyan agyonhasznált alapszó eredeti jelentését, mint a kultúra. Ezzel, mintegy a forrásához visszavezetve, jelentése megtisztulhat a sok rárakódott közhelytől. A latin agricultura (földművelés) a szó egyik kiindulópontja. A másik a cultus, ami ápolást, nevelést, gyakorlást, de hódolatot, sőt vallásos értelemben vett tiszteletet is jelent. Tehát részben gyakorlatias aspektussal bíró, gazdag, az archaikus nyelvekre jellemző jelentés-együttes áll előttünk.

A befogadás pedig újabban vált igen fontos, már-már divatosnak mondható kérdéssé, ami például a kortárs esztétikán belül is tetten érhető a különféle új recepcióelméletekben. A befogadás jelentősége persze elméletek nélkül is könnyen végiggondolható, mivel létünk más létezők befogadásának és asszimilációjának a feltételezettje: lélegzünk, táplálékokat veszünk magunkhoz. Ezek súlyos kényszerítői az életünknek. Viszont egyáltalán nem közömbös az, hogy mindez miként történik. A feltételek kényszerét pont az által alakíthatjuk a szabadság feltételévé, hogy a befogadás szükségszerűségeinek sajátos értelmet adunk. Ezért a "befogadó kultúránál" is fontosabb a befogadás kultúrájáról beszélni. A képzőművészetnek is fontos része a mind tudatosabb befogadási és asszimilálási gyakorlat kialakítása.
A recepció kérdése korábban is foglalkoztatott. (Korábban egy tanulmányt is publikáltam a kérdésről. Letölthető a honlapomról is: www.kondorattila.hu) Érdekes, hogy 2007 és 2008 tavaszán Római ösztöndíjasként az antik és reneszánsz metropolisz a befogadás kultúrájára rengeteg példával szolgált.
A római tartózkodások során leszűrt tapasztalatok meghatározóak jelenlegi alkotói törekvéseim kibontakoztatásánál, amelyeket összefoglalóan Orientációknak nevezek.

Orientatio - keletelés és a befogadás kultúrája. Az orientáció szó szerint a fény minden hajnalban keleten felkelő forrására utal. Ebben a viszonyrendszerben a Nap jelöli a feltétel nélküli princípiumot. Metafizikai értelemben az orientáció a kondicionálatlan felé való irányulás sajátos kézzelfogható, körüljárható földrajzi, építészeti formája. Megfordítva pedig e transzcendens princípium immanens megnyilvánulása egy adott közeg esetlegességei között.

Olyan motívumokat, emblematikus és archetipikus formákat kísérlek meg kiszűrni a befogadás tudatos gyakorlata során, amely a szétszóródásra hajlamos emberi figyelmet képes koncentrálttá tenni, hogy így, ha csak pillanatokra is, saját forrásához vezesse a mű csöndes orientációja.

Korábban évekig foglalkoztam a kertépítészet (az agricultura és a cultus egy sajátos keveredése) mögött meghúzódó filozófiai tartalmak festészeti feldolgozásával. Újabb itáliai tartózkodásom alatt úgy láttam, hogy a kortárs képzőművészet bizonyos eszközei, mint az installáció, vagy a land art, e kertek által megjelenített világgal rokon szellemiséget is hordozhatnak. Mivel Ez által egy újabb aspektussal szándékozom kiegészíteni munkámat.

A Bartók 32 Galériában rendezendő kiállításomat e gondolatoknak a mentén létrehozott alkotásokból rendezném meg.

A koncepcióhoz csatolt képek között a projekt részeként született festmények, már elkészített installációk és további munkák látványtervei szerepelnek.

Kondor Attila: Orientáció projekt

"Befogadó Kultúra" tematikájához kapcsolódó kiállítás
a Bartók 32 Galériában

{ Az oldal tetejére }