Kalmár János szobrászművész

HIVATKOZÁSOK

A művész honlapja

• http://janoskalmar.com

1973-1974: Varsói Képzőművészeti Akadémia; 1975-1978: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Vigh Tamás. 1983-1986: Derkovits-ösztöndíj; 1983, 1985: Országos Kisplasztikai Biennálé díja, Pécs; 1988: Tavaszi Tárlat díja, Salgótarján; 1993: Művelődésügyi Minisztérium díja; Soproni Éremművészeti Biennálé díja; 1994: FIDEM-kiállítás, FIBRU-érmek díja; Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé díja. 1983-ban Párizsban, 1984-ben Londonban, 1989-ben Svájcban, a 90-es években pedig Indiában és az Egyesült Államokban tett hosszabb tanulmányutat. Alkotásaiban a leegyszerűsített formák és jelképek alkalmazásának híve.

"A szobor számomra mindenekelőtt emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben etikát. Emberi jelet testesít meg, mely térbe helyezve szakrális térré változtatja át semleges környezetét. Morális alapmotívuma, hogy a szobor megalkotása nem teremtés. Születésünkkor mindent megkapunk tárgyi világunk építéséhez. Csupán ebből gazdálkodhatunk, és mindezt itt is hagyjuk amikor továbbmegyünk. Ez inkább szemlélődésre, tanulásra elég.

Életem fizikai történéseinek megértéséhez nem azok fizikai kövtekezményeivel, hanem lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom. Ezért a szobor nem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye. Lelki helyzetek olyan fizikai analógiáit keresem, melyek képesek azt közvetíteni. A megközelítés vagy elvontság mértékétől függetlenül ezek minden esetben az emberről szólnak. A szobor fizikai jelenléte megtévesztő, mert csak eszköz. Arra mutat rá, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad. a szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, mely arról a térről beszél, amelyben élek. "

Kalmár János
2008. november

{ Az oldal tetejére }