Kádár Katalin grafikusművész

HIVATKOZÁSOK

• Kádár Katalin a Wikipédián

Munkáimnak immár 20 éve témája a víz, a vizek absztrahált világa, az örvények, a hullámok, a vihar, a szél, a "TENGER-ÉG". Emberi alak - az ÉGBELÉPŐK és a LÉTHÉ PARTJÁN című sorozataimat leszámítva - nem jelenik meg a munkákon, mégis emberi hangulatok, érzelmek, életérzések közvetítőivé válnak az elemek.

Két hónapja rendeztem utolsó kiállításom, amely a PARTOK címet viselte. Rézkarcokat, tusrajzokat, vegyes technikájú lapokat állítottam ki. Ezek a munkák is, -éppúgy mint a korábbiak- belső tájak voltak, nem valóságosak.

A Bartók 32 Galériában viszont most egy fotósorozatot állítok ki. Szándékom az volt, hogy megmutassam, milyen is valójában a víz, amely annyira elvarázsol évről évre. Amely lételemem, amely a legjobb helyszín a magammal való találkozásra, a meditációra, az emlékezésre, vagy a jövő tervezésére. A belső csönd megélésére. Meg persze a munkára. Szerettem volna megörökíteni az arany estéket, a vörös partokat, az ezüst csillámokat. A horizontot, az Ég és a Víz nászát. Lefotózni azt, ahogy a partmenti betonsáv kis tócsáiban tükröződik az ég. A vízparti sziklák, vagy a vízcölöpök ritmusát. Azt a vonaljátékot, amit a nádas tükörképe mutat. Ember itt sincs a tájban, de a legtöbb képen látszik a keze nyoma az épített környezet által.

Az anyag másik része itt is saját táj, éppúgy, mint grafikáimon. A KVÁZI-PART című sorozatomnak köze nincs a valóságos vízparthoz, a fotók itthon készültek, a hazafelé vezető utcán. A szomorú-szürke, toldozott-foldozott, örökké javítgatott aszfaltutat ugyanúgy körülölelik, nyaldossák az általam odarajzolt hullámok, mint ahogy a tenger hullámai mossák a partot. Ebben a sorozatban ölt testet elvágyódásom, örökös ábrándozásom.

Képeim analóg géppel készültek. Nem vagyok fotós, ezért technikailag biztosan nem a legtökéletesebbek. Viszont engem nem is igazán érdekel a dolognak ez az oldala. Szerintem a képkivágás, a kompozíció határozza meg elsősorban, hogy jó-e a fotó.

{ Az oldal tetejére }